A Károli Gáspár Református Egyetem a Fidesz “házi egyeteme”, ahol Balogh Zoltán szerint a jövő református elitjét nevelik ki, de eddig csak olyan diszgenikus leszbikusokat sikerült kitenyészteniük, mint Gulyás Adrienn, aki épp amiatt vergődik a Mércén, hogy a Károlin 18 mester- és posztgraduális szak szűnik meg.
Nem sokkal karácsony előtt jutott tudomásomra, hogy a Károli Gáspár Egyetemen fenntartói utasításra tizennyolc-féle mester- és posztgraduális képzést (ún. szakirányú továbbképzést) 2025 szeptemberétől nem indítanak el. A szóban forgó tizennyolc képzés a 2025 szeptemberétől induló képzések közt már nem található meg az egyetem honlapján (itt és itt). Mert nem éri meg. […]
A megszűnő képzések jó része Sepsi Enikő dékánságának tizenkét éve alatt jött létre, akinek sokat hangoztatott célja volt, hogy diverz képzési portfóliót tartson fenn a karon akkor is, ha a kis szakok működése veszteséges. Ugyanez a látszólag – vagy legalábbis financiális értelemben – önrombolónak tűnő logika érvényesül a könyvkiadásban is, amikor a bestsellerek viszik a hátukon a magas irodalmat. Egyetemi kontextusra átfordítva ezt a hasonlatot, a bölcsészkar nagy szakjai – pszichológia, kommunikáció, anglisztika – vitték a hátukon a kis képzéseket. És a kar nemhogy halódott volna: Sepsi Enikő dekanátusa alatt megtriplázta a hallgatói létszámát, és az országos egyetemi ranglistákon is feljebb lépett. Hogy lehet ez? […]
A kulcsszó mindig a diverzitás! De tudnod kell, hogy sosem lehet elég diverzitásod! A diverzitásért vívott küzdelem olyan, mint a kommunista forradalom. Sosincs vége.
Bár a megszólalásra személyes érintettségem és volt kollégáim iránt érzett szolidaritásom sarkall, a jelenség sajnos egyáltalán nem egyedi: más egyetemeken is szűnnek meg tanszékek, lektorátusok, nyomtalanul, hangtalanul, apránként le- vagy felszeletelve. Egyetemközi kapcsolataim révén tudok újonnan kinevezett, és létszámleépítés után rektori kitüntetésben részesülő tanszékvezetőről. Nyugdíjazások után megszűnő státuszokról.[…]
A magyar felsőoktatás egyszerre túlfújt lufi és hatalmas átverés. Mindenki kitüntetést érdemel, aki csak egy kicsit is részt vesz a leépítésében.
Ha diák lennék, nem mennék olyan egyetemre, ahol az alapképzésem folytatásának még csak a lehetősége sem lenne meg. Vajon mi lehet a fenntartó és a vezetőség célja a mesterszakok lefejezésével, melynek egyik lehetséges folyománya az, hogy az alapszak is majd szép lassan elsorvad?
Az, hogy a 18 éves lányok menjenek inkább szülni.
A gazdaságosság nevében felemlegetett bűvös szám a húsz! Na, mármost, kérdem én: mi lesz az olyan szakmákkal, mint az indológia? El tud a piac tartani évente húsz indológust? Nyilván nem. De indológia akkor is kell, öt-hat főállású és néhány megbízott oktatóval, ha történetesen ketten járnak a szakra. Egyrészt mert fontos, hogy egy ilyen kicsi országnak is legyenek indológusai, akik képviselik országunkat nemzetközi eseményeken és publikációs fórumokon.[…]
Nyilvánvaló, hogy minél több embernek kell értesülnie arról, hogy az utcára szarni teljesen normális dolog. Ahogy az is, hogy indiai vendégmunkások alacsony bérért kiszorítsanak a munkahelyedről, kedves gój!
A kis szakok eltűnésével, a diverz oktatási portfóliók leépítésével párhuzamosan, nemcsak az egyetemek vonzereje csökken majd, hanem az országunk kulturális diverzitása is.[…]
Hála Istennek!
Sötét öltönyös, komor arcú férfiak álltak egy Excel-tábla fölött, miután eldöntötték, hogy „húsz, se több, se kevesebb!”, és egy színes kijelölővel – legyen rózsaszín, végül is ádvent van –, kihúztak tizennyolc képzést a bölcsészkar portfóliójából.[…]
EPIKUS LIBTARD OWN! (Most akkor 20 vagy 18?)
Hozzá kell tennem, hogy ezen az egyetemen az oktatás szerves része a fehérellenes agymosás, és tele van olyan ribancokkal, mint Gulyás Adrienn, aki az idézett cikket is elkövette. A fideszes boomerek kivételesen egy olyan leépítést hajtottak végre a profitjuk érdekében, ami a nemzet javára válik. Ettől persze még semmi sem változik, mert a retardált szarságaikat ugyanúgy folytatják tovább.
