Cikkünk visszatekint a közelmúltba azzal a céllal, hogy bemutassa a radikális jobboldali politikai tábor „felnégyelését”.
Merre tovább radikálisok? Ezzel a címmel rendeztek még 2018 tavaszán több találkozót is azok a Fideszhez közelálló személyek, akik egyfajta kvázi lakossági fórumot, „vitaestet” tartottak azoknak a nemzeti radikálisoknak, akik elbizonytalanodtak a Jobbik 2015 utáni politikáját látva.
Létrejöttek még 2017-ben olyan közösségi média profilok, majd a következő évben egy híroldal is ami a csalódott, egykori jobbikos szavazókat óhajtották megszólítani, és ezt részben sikerrel is tették. A nemzeti radikálisok korábbi egységesnek mondható politikai tábora szétszakadt. De mi vezetett ide és mi lett ennek a következménye?
2015 április 12-én tartották Veszprém megye 3. számú országgyűlési egyéni választókerületében (Tapolca és környéke) azt az időközi választást, ahol Rig Lajos a Jobbik Magyarország Mozgalom jelöltje megszerezte a párt első egyéni mandátumát a magyar Országgyűlésben, képviselőinek a száma pedig 24-re nőtt ezzel.
A választást 35,49%-al nyerte a Jobbik jelöltje. 2014 ősze óta ez volt Újpest és Veszprém után harmadik időközi választás, amit a Fidesz elvesztett. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a rezsicsökkentés jelszóval választást nyerő Fidesz-KDNP 2014 őszén még 35%-on állt a teljes népesség körében, és ez csökkent le 2015 tavaszának végére 21%-ra.
A 2015 márciusi közvéleménykutatások szerint a teljes népesség körében a Jobbik 18%-on, az MSZP 12%-on állt. A biztos pártválasztók körében a Fidesz-KDNP 37%-on állt, míg a Jobbik 28%-on. Azt lehet mondani, hogy a Fidesz a választóinak egy harmadát elvesztette a választás óta.
Ehhez leginkább az járult hozzá, hogy a rezsicsökkentés után nem volt koherens mondanivalója a kormánypártnak, nem szólították meg a lakosságot, a politikai napirendet nem az Ő témáik vezették.
Ehhez nagyban hozzájárult az, hogy 2014 folyamán megtörtént Simicska Lajos és Orbán Viktor gazdasági és politikai szövetségének megbomlása, ami 2015 február 6-án a híres nevezetes „G-napban” csúcsosodott ki.
Ekkor a korábbi fideszes médiumok hátat fordítottak Orbán Viktornak, így a Magyar Nemzet napilap, a Lánchíd Rádió, és a Hír TV is. Simicska ügynökvádja (miszerint Orbán jelentett volna róla még a Néphadseregben), a kettejük rivalizálása és a reklámadó. valamint az 2014 októberi internetadó ellenes, sikeres tüntetések utórezgései uralták a híreket.
2015 március 15-én megkezdődött a köztévé egyes csatornájának, az m1-nek a hírtelevíziós adása is, ami az elveszett kormánykommunikációs képességet óhajtotta valamilyen formában visszaadni a Fidesz-KDNP-nek. Ez a későbbiek tekintetében az egyik leghatékonyabb döntésnek bizonyult.
Ekkor érkezett a „felmentősereg” a migráció képében. 2015 tavaszának folyamán még főleg Koszovóból érkeztek bevándorlók a zöldhatáron keresztül, de a nyomás egyre inkább fokozódott.
Az illegális bevándorlás okozta vészhelyzetre a nyár első hónapjaiban a Fidesz-KDNP még mérsékelten reagált. Majd megjelentek az illegális migránsok augusztusban, tömegesen a szerb-magyar határszakaszon, aztán Budapest népe is találkozhatott a Keleti Pályaudvaron és környékén a migrációval közvetlen közelről.
Ekkor indult meg a valódi védekezés, épült a rögtönzött határzár, ezzel sikerült lezárni a migrációs útvonalat, majd emiatt bekövetkezett a „röszkei csata” szeptember 16-án. Ezt már teljes mértékben hozta és közvetítette az új hírtelevízió, az m1.
A közvélemény számára sikerült bemutatni az áldatlan állapotokat és az illegális migrációval járó veszélyeket úgy, hogy az utolsó zsákfaluban is tudjanak róla. A kormánypártok lényegében sikerrel mutatkoztak az országvédő képében, a kommunikáció pedig erőteljesen jelenítette meg azokat a szólamokat, amiket eddig csak a Jobbiktól lehetett hallani. Harcias retorika, rendpártiság, és bevándorlásellenesség.
El kell ismerni, hogy határzár megépítése és a migrációs vészhelyzet kezelését jól oldották meg a kormánypártok. Az országvédelem a határon megvalósult. Akinek esetleg volt lehetősége megtekinteni élőben az úgynevezett „menekülteket” mondjuk a Keleti Pályaudvar aluljárójában, az tisztában volt azzal, hogy ezek az emberek viselkedési kultúrájukat tekintve nem kompatibilisek a magyar és az európai mindennapok nyugodt és lényegében rendezett valóságával.
Ha egyszerűbb módon vizsgáljuk meg ezt a kérdést, akkor nagyon kevés magyar ember szeretné, ha ilyen idegen kultúrából származó személy lenne mondjuk a szomszédja. Tehát magyarok többsége félelmet érzett ezekkel a jövevényekkel szemben, amire jól erősítettek rá a hírtelevízióként funkcionáló m1 híradásai, így a legkisebb faluban is értesült a nép a veszélyről és annak kezeléséről.
